Keresés

huenfrderu

PUSZTAMARÓT

A település a 13. században jött létre. Birtokosai eredetileg a Tardos nemzetségbeli Maróti nemesek, a 14. században a Bajóti család volt. Ezt követően királyi tulajdonba került, majd Zsigmond király 1388-ban az esztergomi érseknek adományozta, és a 20. századig érseki birtok maradt. A 14. század végén az érsek vadászkastélyt építtetett a település közelében, a völgyben pedig halastavakat létesítettek.

A mohácsi csatavesztést (1526. augusztus 29.) és Buda elestét (szeptember 12.) követően a törökök végig pusztították egészen Győrig a Dunántúl északi részét. A természet által jól védett Marót térségében sok menekült - köztük a mohácsi csatából visszatérő katonák - és a környék megyéiből származó lakosság sáncolta el magát. A szekérvárral is megerősített település 3 napon át hősiesen védekezett a törökökkel szemben. A törökök végül a Budáról hozott ágyúkkal törték meg a magyarok ellenállását 1526. szeptember 15-én. A végsőkig kitartó védekezők közötti kegyetlen vérengzésben egyes források szerint 20 ezren, a korabeli leírások szerint 25 ezren haltak meg és sokan kerültek török rabságba is.

Feljegyezték Dobozi Mihály Fejér megyei kisnemes esetét, aki lovára kapta feleségét, Farmosi Ilonát és úgy próbált menekülni az őt üldöző török csapat elől. Amikor a kettős teher alatt kifáradó ló roskadozni kezdett, neje könyörgött, hogy ölje meg őt, nehogy török kézre kerüljön, maga pedig meneküljön. Mikor az üldözők már majdnem utolérték őket, a nő hirtelen leugrott a lóról, de férje nem akarva elhagyni őt, inkább keresztüldöfte kardjával, maga pedig hősiesen harcolva esett el. Vida József szép verse erről az emlékhelyen olvasható. A kegyetlen csata helyét napjainkban is "Emberölő-völgy"-nek nevezik.

A történelmi emlékhely középpontja Kovács György fertőhomoki szobrászművész alkotása 2003-ban készült el. A messziről gótikus templom romjának tűnő, valójában szimbólumokkal teli, süttői mészkőből készült alkotás.

A kör alaprajzú emlékmű középpontjában álló, rózsaablaknak tűnő napkerék ősi keleti motívuma itt a szekértáborra utal. A kör közepén boltozattartó pillér emelkedik, melynek testén megelevenedik a csata története rajta a lelki vigaszt nyújtó szerzetessel, a feleségét mentő Dobozi Mihállyal, az Árpád-házi királyaink sávos címerét tartó harcossal, a temetési jelenettel és egy gyermekét mentő asszonnyal. A pillér feljebb kibomlik és virágzó életfává alakul. A kör területén álló pillérek az áldozatok előtt fejet hajtó utódok, egyúttal az életfa kisarjadó ágai. A két hátulsó pilléren pergamenek jelennek meg Kisfaludy Károly Mohács című verséből vett idézettel. Ezekről indul a múltat a jelennel összekötő két boltív ugyancsak az életfa ágaira emlékeztetve. A jobb oldali pilléren megjelenik a menekülőkkel tartó pálos szerzetesek jelképe, az íves egyenlő szárú kereszt, a bal oldali pilléren pedig az emlékhelyet kialakító erdészek tölgyfalevél jelképe látható.

A települést az 1945 utáni kitelepítésekig sváb anyanyelvű lakosság lakta kis számban, majd helyükre bányászokat telepítettek be, kik lassanként hagyták el otthonaikat, beköltözve a közeli Tatabánya vagy Oroszlány bányászlakótelepeinek egyikébe. A falu az 1970-es években néptelenedett el végleg, emlékét temetője őrzi.

Pusztamarót, mint úttörőtábor

Az elnéptelenedett településen 1978-ig a Honvédelmi Minisztérium tartott fenn egy honvédségi objektumot, amit 1978 nyarán a budai járási pártvezetés döntése alapján Solymár Nagyközség Tanácsa vehetett át, járási úttörőtábor kialakítása és üzemeltetése céljából. A tábor központja az egykori falu régi, 3 termes iskolaépülete lett, amelyen az átvételkor egyetlen ép tetőcserép vagy ablaküveg sem volt. A tábor létesítéséhez 12 darab, tízszemélyes katonai sátrat és 60 darab emeletes vaságyat biztosított minden évben a honvédség, a megfelelő matracokkal és ágyneműkkel; számos egyéb berendezést – köztük egy akkor korszerűnek számító napkollektoros zuhanyzó egységet – a solymári üzemeltetés telepített a területen.

A község utolsó, düledező vályogházait a tábor megnyitása előtt rombolták le, közbiztonsági okokból, nehogy oda kétes elemek költözhessenek be. A település abban az időben kiépített villanyvezetékkel és transzformátor-állomással, valamint önálló vízművel rendelkezett, amelyről megfelelő minőségű ivóvízzel lehetett ellátni a tábort. A pusztamaróti tábor fenntartásának és üzemeltetésének jogát csak az 1990-es évek második felében, nem teljesen tisztázott körülmények között vesztette el Solymár Nagyközség Önkormányzata.

Pusztamaróton átvezet az Országos Kéktúra 11-es számú szakasza, Lábatlanról a piros sáv turistajelzés és a Kinizsi Százas teljesítménytúra útvonala. A történelmi emlékhely mellett esőbeálló, turistapihenő és információs tábla található. Közelében működik a Sólyomfészek ifjúsági tábor.

GERECSE TÁJVÉDELMI KÖRZET

Pusztamarótot körülölelő táj a Gerecse Tájvédelmi Körzet része, melyet 1977-ben alakítottak ki.

 

Természeti értékek

A Gerecse felszínközeli képződményeinek felépítésében a triász mészkő uralkodik. E kőzet mellett viszont helyenként jelentős tömegben fordul elő a jura mészkő, amely kiemelkedően gazdag fosszíliákban. A 90-es évek egyik, országhatárunkon is túlnyúló jelentőségű ősmaradványa egy őskrokodil is ebből a kőzetből került elő Lábatlan külterületén. A földtörténeti középkor imént említett képződményei mellett a negyedidőszaki pleisztocénben keletkezett édesvízi mészkő is kiemelkedő értékeket őrzött meg, különösen növényi maradványok vonatkozásában.

Az imént vázolt földtani felépítésének köszönhetően a hegységben számos rövidebb-hosszabb barlang található, melyekből eddig közel 455-öt tártak fel a kutatók. Néhány barlang páratlan gazdag régészeti-őslénytani lelőhely, ritka denevérfajoknak vagy nagyszámú denevér-kolóniáknak ad otthont.

A Gerecse-hegység flórája földtani felépítéséből adódóan szegényebb a szomszédos Pilisénél és a Vértesénél. A hegység leggyakoribb, legnagyobb kiterjedésű növénytársulásai a cseres-tölgyesek, a mészkedvelő molyhos-tölgyesek, illetve a magasabb régiókban a szubmontán bükkösök. Ezek mellett kisebb kiterjedésű, de a Gerecse arculatát döntően meghatározó növénytársulások még a területen a törmeléklejtő erdő, sajmeggyes karsztbokorerdő, szubmediterrán lejtősztyepp és a nyílt mészkősziklagyep.

A hegységben barangolva több értékes növényfajokkal találkozhatunk, mint a borbás-kerep, borzas len, sárga kövirózsa, magyar zergevirág, sugaras zsoltina, turbánliliom, vagy a csinos árvalányhaj. A fokozottan védett növényfajok közül a Kárpát-medencei bennszülött növényfajunk a magyarföldi husáng a legjelentősebb érték, de találkozhatunk bíboros sallangvirággal is.

A térség állatvilágából kiemelhető a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága. A számos védett denevérfajból fokozottan védett a kereknyergű patkósdenevér, csonkafülű denevér, nagy patkósdenevér, nagyfülű denevér és a nyugati piszedenevér. Előfordulnak még egyéb jellemző emlősfajok is, mint például a nagy- és mogyorós pele, a vidra, a vadmacska és a borz.

A hegység madárvilágának fészkelő fajai közül a fokozottan védett fekete gólya, barna kánya, vándorsólyom, kígyászölyv, rétisas, parlagi sas, uhu, gyöngybagoly, fehérhátú fakopáncs, hamvas küllő, gyurgyalag, örvös légykapó és a bajszos sármány a legértékesebbek. Sajnos az utolsó évtizedben a hegységből, mint fészkelő faj eltűnt a kerecsensólyom és a kövirigó.  

A kétéltűek és hüllők közül a zöld levelibéka, a barna varangy, az erdei béka, a vöröshasú unka, valamint az erdei- és rézsikló, a zöld gyík és a lábatlan gyík egyaránt előfordul a területen.

Természetvédelmi kezelés, főbb veszélyeztető tényezők

Környezeti veszélyeztetések szempontjából a Gerecse-hegység meglehetősen heterogén. A veszélyt jelentő tényezők a hegység peremvidékein jelentkeznek nagyobb számban. A legjelentősebb problémák között kell említeni a hegylábi területek egyre jobban fejlődő agglomerációját (Bicske, Tatabánya, Tata, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog) és a velük járó szennyezését és tájképromboló hatást.

A térségi bányaművelések során a karsztvízszint mesterséges süllyesztésével (folyamatos vízemeléssel) elapadtak a források, de ezen negatív hatás jelentős mértékben csökkent az elmúlt évtizedben, illetve az első alacsonyabban fekvő források 2002-ben újra „megszólaltak” (újra folyik a vizük).

A geológiai értékek védelme céljából korlátozott a sziklamászási lehetőség (Tardos, Süttő, Lábatlan, Tatabánya és Bajót közigazgatási határában), és a barlangok, zsombolyok legnagyobb részét az elmúlt években és napjainkban is futó projekt keretén belül lezárta a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. A botanikai értékek közül a magyarföldi husáng szorul speciális védelemre a tájidegen muflon kártétele miatt. A fokozottan védett növény ősi élőhelyét szögesdrót kerítéssel kellett bekeríteni.

Az állattani értékek közül a Pisznicén fokozottan védett kőfejtőben több évtizeden át kerecsensólyom, napjainkban rendszeresen fészkelő vándorsólyom élőhelyét közel 35 éve éjjel-nappali őrszolgálat őrzi költési időszakban.

GERECSE NATÚRPARK

http://www.naturparkok.hu/webimages/images/programok/gerecse-naturpark.png

A kihirdetés éve: 2013.

Területe: 29 településen 79.611 hektár, lakossága mintegy 162 ezer fő.

Jelmondata/mottója: „Ahol a források vize és a zarándokutak csendje a sasbércek világával találkozik…

A hegység középső és nyugati fele 1977 óta a Gerecsei Tájvédelmi Körzet részét képezi, de az Európai Unió ökológiai hálózatába, a Natura 2000 Madárvédelmi illetve Természet-megőrzési Területek sorába csaknem a teljes hegység és peremvidéke beletartozik. A Gerecse zavartalan hegyvidékén, a dunai szigetvilág ártéri erdeiben, mocsárrétjein vagy a Magyarország legjelentősebb karsztforrás-csoportjának számító tatai források környezetében számos növény- és állatritkaság maradt fenn napjainkig, de a tatai tavak térségében több tízezres vonuló madárcsapatokban is gyönyörködhetünk.

Természetföldrajzi, természeti és táji jellemzői

A Dunántúli-középhegységet északkeleten a Dunazug-hegység zárja le. Ennek a hegységnek a részét képezi a Gerecse-hegység is, amelyet északon a Duna folyama, keleten a Zsámbéki-medence, délnyugaton a Tatai-medence, míg nyugaton a Kisalföld határolja. A Gerecse-hegység három részre osztható, ezek: a Nyugati-Gerecse, a Központi-Gerecse és a Keleti-Gerecse.

A Gerecse röghegység a Dunántúlon, a Dunazug-hegység háromszög alakú, legnyugatibb része. Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 (másutt 633) méter magas. Túlnyomórészt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak. 

Kevesen tudják, hogy a Bükk és Bakony után barlangokban a leggazdagabb hegységünk, a barlangászok napjainkig mintegy 455-öt tártak fel.

Domborzata szerkezeti árok, hegyközi medence töréses szerkezet, kiemelt fennsíkokkal. A hegyet karsztosodó mészkő épít fel. Táj- és természetföldrajzi adottságai folytán elsősorban erdőgazdasági hasznosítású terület. Növényzete Pilis-Gerecse flórajárás, melynek erdőtársulásai között a bükkösök, gyertyánosok, kocsánytalan tölgyesek, cseres kocsánytalan tölgyesek és karsztbokor erdők váltakoznak. A lágyszárú fajok között fellelhető a nagyvirágú ibolya, pirosló hunyor, hölgymálfélék. Erdőgazdasági tájban zömében időskorú keménylombos állományok uralkodnak. Talaja közel 85-90%-ban mészkövön képződött rendzina és 10%-a az eróziós völgyekkel tagolt medencében a barna erdőtalaj. Fizikai összetétele vályog, kedvező vízgazdálkodási tulajdonságokkal.

A Gerecse a hazai középhegységeink sorában kissé tán méltatlanul mellőzött kirándulóhely, pedig minden oldalról városok veszik körül: Tatabánya, Tata, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát, Dorog, Zsámbék, Bicske és a fővárostól is alig 40 km-re fekszik. A nagyközönségtől egykor elzárt „kormányzati vadászterület” nagykiterjedésű, zavartalan erdőségei megannyi természeti értéket, kulturális látnivalót rejtenek, kőbányái, régészeti lelőhelyei pedig évezredek emberi kultúrájáról regélnek… És ki ne ismerné Vértesszőlős világhírű előember leletét, a 350 ezer évvel ezelőtt itt élt „Samut”?

Kulturális és társadalmi jellemzői

A Gerecse Natúrparkot nyugatról és északról csaknem egymásba épülő települések szegélyezik, itt helyezkednek el a natúrpark városai: a közel 70 ezres Tatabánya, a majd 25 ezres Tata, majd a Duna mentén Lábatlan, Nyergesújfalu és Tát. Köztük, de főleg a Gerecse völgyeiben és magaslatain kisebb-nagyobb falvak találhatók, melyekben váltakozva magyar-német-szlovák ajkú közösségek élnek. A történelem viharai nyomán alakult ki ez a változatos nemzetiségi kultúrájú nép, leginkább az 1700-as évek betelepítései nyomán.

A többnemzetiségű kultúra gazdag hagyományokat őriz, valódi élmény részt venni egy-egy sváb vagy szlovák ünnepségen, de a magyar népzenének és néptáncnak is kiváló hagyományőrző közösségei működnek, főleg Tatán.

A natúrpark turisztikai kapuja, szervezőközpontja Tata, ahol egymást érik a különböző fesztiválok, találkozók és számos kiváló szálloda, étterem fogadja az idelátogatókat. A többi város elsősorban ipari-termelési központként ismert, de a natúrpark adta lehetőségeket is igyekszenek kihasználni, hogy megmutathassák ennél jóval sokrétűbb és turistacsalogató mivoltukat.

Vértesszőlősön található Európa egyik legősibb (mintegy 350 ezer éves) emberi lelete. A térség barlangjaiban feltárt számos őskori lelet azt bizonyítja, hogy az ember mindig is kedvelt vidéke volt ez. A ma is látható emberkéz alkotta építmények legrégibb emlékei a római korból származnak, az Duna-menti egykori Limes katonai létesítményei a Világörökség listájára kívánkoznak. Sok évszázad múltját őrzi a Tatai Vár, a tatai Esterházy-kastély, vagy Bajnán a Sándor-Metternich kastély, de legrégebbi templomaink is szép kultúráról és viharos évszázadokról regélnek.

 

A Gerecse Natúrpark főbb turisztikai célpontjai:

  • - a tatai Öreg-tó és környéke
  • - Tatai Vármúzeum
  • - a Tatabányai Múzeum
  • - Vértesszőlősi Előember Telep
  • - Neszmélyi hajóskanzen
  • - Tatabányai Ipari skanzen;
  • - Bajnai Sándor-Metternich kastély
  • - Tardosi Malom-völgy
  • - Lábatlani Gerenday Arborétum
  • - agostyáni Arborétum;

 

Tudja-e, hogy

  • - Több Duna-menti település határában (Nyergesújfalu, Tokod, Tokodaltáró) az egykori római Limes több őrtornya, castruma látható, melyek a teljes hazai Duna-szakasz menti hasonló létesítményekkel együtt az UNESCO világörökségi listájára kerülhetnek?
  • - Tatán, a „Vizek Városában” naponta mintegy 40 ezer m3kristálytiszta karsztvíz tör fel?
  • - A Tatai Kálvária-domb szabadtéri geológiai múzeumában egy alig néhány hektáros területen több, mint 200 millió év földtörténeti fejlődése tanulmányozható?
  • - Süttőn, a 10-es főút mentén áll az ország egyik legnagyobb hársfája, a 400 éves Rákóczi hárs? Kerülete több, mint 6 méter.
  • - A tatabányai Kő-hegyen 1907-ben emelt Turul emlékmű Európa legnagyobb madár alakzata? Szárnyainak fesztávolsága 14 méter.
  • - Az Európa-szerte használt kocsi elnevezése a natúrparkban elhelyezkedő Kocshoz kötődik?
  • - A tardosi, dunaalmási és süttői kőbányászat és kőfaragás a középkor óta a mai napig fennmaradt, országos hírű mesterség?
  • - Dunaalmáson van eltemetve Csokonai Vitéz Mihály szerelme, Lilla?
  • - A Gerecse Natúrpark logójában szereplő hegy a bajóti Öreg-kő vonulatát mintázza? Ez a megye legrégebbi (1941 óta védett) természetvédelmi területe.

A GERECSE BARLANGJAI

A Gerecse nevezetes barlangjai:

A Pisznice-barlang a Gerecse területén található fokozottan védett barlang. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Keselő-hegyi-barlang után a hegység második leghosszabb barlangja.

A Gerecse hegység központi részén emelkedő Pisznice sziklás, déli oldalában nyílik. A felső triász mészkőben kialakult üregrendszer hosszúsága 560 méter, így ez a barlang a hegység egyik legnagyobb üregrendszere. A jellegzetessége, hogy a járatok közel vízszintesen egymás mellett, illetve egymás alatt párhuzamosan futnak.

A felső szinti járatok tágasak, az alsók szűkek, a szinteket szűk csatornák kötik össze, a barlang termálkarsztos jellegét nagy horizontális kiterjedése, a gömbkupolák, a kalcit- és borsókőkiválások bizonyítják. A barlang cseppköveit sokszor megrongálták.

Bejárata lezárt, látogatásához engedély és alapfelszerelés szükséges. A denevérek téli nyugalmi időszakában látogatása tilos.

Az első írásos említése Fényes Elektől, 1848-ból származik.

A GERECSE JELLEMZŐ ÉLŐHELYEI

A Gerecse-Pilis-Budai hegyek a Dunántúli középhegység flóravidék pilisi flórajárását képezi. Erdőtársulások tekintetében a középhegység alacsonyabb helyein cseres-tölgyesek, feljebb gyertyános-kocsánytalan tölgyesek a zónális társulások. Bár a csapadék mennyiség elegendő, annak évi eloszlása és egyéb éghajlati elemek kontinentális jellege nem teszi lehetővé a zónális bükkösök kialakulását, elterjedését. A tájban bőve van ugyan bükk, mely azonban mikroklimatikus mészkő alapkőzettesten és északi kitettségében, tehát extrezonálisan fordul elő. Gyakori az elegyes karszterdő letörpült bükkel és virágos kőrissel. Ez átmenetet jelent a területen található legmelegebb mikroklimájú karsztbokor erdő erdőtársulás felé. A táj őshonos fajtái közül a fenyők hiányoznak, valamint az ezüsthárs és szelídgesztenye. Rajtuk kívül valamennyi lombos fafajunk előfordul. A hegység endemikus reliktum növénye a magyar földi husáng.

A hegység morfológiai, földtani-talajtani és meteorológiai adottságai a különböző "madár-élőhelyeinek" kialakulására és eloszlására kedvező hatással voltak. Ezen változatos élőhelyek jelentős és fajban gazdag ragadozómadár-állomány kialakulását vonzották magukkal. Madaraunk számára a legfontosabb élőhelyek a hegységben az alábbiak:

  • - Mészkő- és dolomitrögök erdő állományai:
  • - Pados sziklafalak: Legszebb, legértékesebb és legismertebb előfordulásai: Természetes alakzatok: Tarjáni Pes-kő; Bajóti Öregkő; Tatabányai Szédítő; Héregi Fehér-kő.
  • - Kőbányák: Jól ismert példái Pisznice, Kecskekő, Sárkánylyuk, Kis-Gerecse és az Eménkes bányái. A fészkelő, telelő, és éjszakázó fajok számára jelentős, pl.: kerecsensólyom, kövirigó, holló, uhu, vándorsólyom, hajnalmadár.
  • - Mesterséges sziklafalak: tatabányai Keselő; tardosi Bánya-hegy; lábatlani Sárkánylyuk
  • - Sziklagyepek: Ez talán a legveszélyeztetettebb növénytársulása a Gerecsének. Jellemzően az Asszonyhegy, Nagy-Teke, Nagy-Pisznice és a Kis-Gerecse említhető. Jelentős táplálkozóterületek, illetve fészkelőhelyek (kígyászölyv, bajszos sármány).
  • - Karszt-bokorerdők:
  • - Löszlegelők, kaszálók és rétek:
  • - Patakvölgyek

 

JELLEMZŐ NÖVÉNY- ÉS ÁLLATFAJOK

Képtalálat a következőre: „bajszos sármány”

Barna%20k%C3%A1nya

bajszos sármány

barna kánya

Képtalálat a következőre: „bíboros sallangvirág”

Képtalálat a következőre: „borbás kerep”

bíboros sallangvirág

borbás-kerep

Képtalálat a következőre: „borz”

Képtalálat a következőre: „borzas len”

borz

borzas len

Képtalálat a következőre: „csinos árvalányhaj”

Kapcsolódó kép

csinos árvalányhaj

erdei béka

mema_140305_4

Képtalálat a következőre: „erdei sikló”

csonkafülű denevér

erdei sikló

Képtalálat a következőre: „fehérhátú fakopáncs”

Black Stork

fehérhátú fakopáncs

fekete gólya

200px-Tyto_alba_close_up

Képtalálat a következőre: „hajnalmadár”

gyöngybagoly

hajnalmadár

Corvus_corax

Képtalálat a következőre: „kígyászölyv”

holló

kígyászölyv

Dzięcioł zielonosiwy

medium

hamvas küllő

kerecsensólyom

3690842057_5c4256fd6d

Kapcsolódó kép

kövirigó

lábatlan gyík

Képtalálat a következőre: „magyar zergevirág”

mogyorospele2

magyar zergevirág

mogyorós pele

1285057587

nagy%20pele2

nagy patkósdenevér

nagy pele

Képtalálat a következőre: „magyarföldi husáng”

240px-Vespertilion_bechstein

magyarföldi husáng

nagyfülű denevér

Képtalálat a következőre: „viola riviniana”

Bence

nagyvirágú ibolya

örvös légykapó

Kaiseradler_Aquila_heliaca_amk

Képtalálat a következőre: „pirosló hunyor”

parlagi sas

pirosló hunyor

Fájl:Seeadler-flug.jpg

Kapcsolódó kép

rétisas

rézsikló

Kapcsolódó kép

Képtalálat a következőre: „sugaras zsoltina”

sárga kövirózsa

sugaras zsoltina

Képtalálat a következőre: „turbánliliom”

Uhu%2001

turbánliliom

uhu

http://users.atw.hu/kaloistvan/Macskak/vadmacska.htm&usg=__KH1zUNl8iE7LYKbTLRng4ZUSL2Q=&h=225&w=300&sz=23&hl=hu&start=0&zoom=1&tbnid=SuVw6gnlrLueUM:&tbnh=121&tbnw=151&prev=/images?q%3Dvadmacska%26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DG%26rlz%3D1T4GGLL_huHU371HU372%26biw%3D963%26bih%3D421%26tbs%3Disch:1&um=1&itbs=1&iact=hc&vpx=697&vpy=112&dur=1875&hovh=180&hovw=240&tx=116&ty=102&ei=jo8gTZDIAcG28QO8rZyCBw&oei=jo8gTZDIAcG28QO8rZyCBw&esq=1&page=1&ndsp=10&ved=1t:429,r:4,s:0">ANd9GcQoSRJbIcndncig9xVkv1wpS-q7XNVJrEdODCmsABwD8sXVxwn4

vandorsolyom%202

vadmacska

vándorsólyom

saukko-7529

Képtalálat a következőre: „vöröshasú unka”

vidra

vöröshasú unka

Képtalálat a következőre: „gyurgyalag”

 

gyurgyalag

 

Ezek mellett az elméleti kérdések térkép és térképjel ismeretből, általános tájékozódási és túravezetési ismeretekből lesznek.

Népszerű címkék

Nem találhatók címkék.