Keresés

huenfrderu

Duna-Ipoly Nemzeti Park

A csillebérci tábor a Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Igazgatóság illetékességi területén található. Viszonylag fiatal nemzeti parkunk, hazánk sorrendben kilencedikként, 1997-ben megalapított nemzeti parkja, viszont talán az egyik legváltozatosabb valamennyi között. A védett terület alapját az 1978-ban kialakított három, a Pilisi, a Budai és a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet összevonásávalalakították ki, melyekhez hozzákapcsolták az Ipoly hazai szakaszát és ártereit.

Egyedülálló sokszínűsége éppen a négy tájegység különbözőségéből adódik. A Pilis–Visegrádi-hegység, a Börzsöny hegység, az Ipoly-völgy, valamint az Alföld Duna menti darabkája ötvöződik harmonikus egységgé területén, azaz a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozik itt. Az Igazgatóság működési területe kiterjed BudapestrePestKomárom-Esztergom és Fejér megyére. IgazgatóságaBudapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.

A nemzeti park az EU természetmegőrzési és madárvédelmi hálózatának, az ún. Natura 2000 hálózatnak is része. A főváros közvetlen szomszédságában lévő Pilisi Tájvédelmi Körzetet, fajgazdagságát és a térségben megvalósuló környezeti nevelési munkát elismerve, 1981-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította. Az Ipoly-völgy szakasza a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében szereplő Ramsari terület. A Kárpátok Védett Területeinek Hálózatának is része, sőt a Duna menti védett természeti területeket összefogó DANUBEPARKS munkájában is részt vesznek.

A nemzeti park munkatársai a természetvédelemben kiemelten fontosnak tartják az oktatást, szemléletformálást. Természetismereti táborokat szerveznek, bemutatóhelyeiken és tanösvényeiken színes programokkal, vezetett túrákkal várják az érdeklődő természetbarátokat.

A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrányhavasalji rózsa és a gímpáfrányritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis különlegessége a medvehagyma, a budai nyúlfarkfű és a magyarföldi husáng. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Szentendrei-szigetaljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak.

Állatvilága igen gazdag és változatos. A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke. A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a kérészekálkérészektegzesek,bolharákok. A Dunakanyarban ritka csigafajok élnek, mint a bödöncsiga és a rajzos csiga. Védett halak (petényi márnaselymes durbincssebes pisztrángmagyar bucónémet bucóhalványfoltú küllő,homoki küllő, csíkfajok), kétéltűek (sárgahasú unka

levelibékafoltos szalamandra), hüllők (mocsári teknős, törékeny gyík) egyaránt előfordulnak itt. Kiemelkedő jelentőségű madárfajok akerecsensólyom, a parlagi sas, a kígyászölyv, a haris. A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő: erdei cickánytörpe cickányközönséges vízicickány.

Az értékes növény- és állatfajokat külön file-ban fotókkal mutatjuk be.

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban 8 tájvédelmi körzet helyezkedik el:

-          Budai Tájvédelmi Körzet

-          Gerecsei Tájvédelmi Körzet

-          Gödöllői Tájvédelmi Körzet

-          Ócsai Tájvédelmi Körzet

-          Sárréti Tájvédelmi Körzet

-          Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

-          Tápió-Hajta vidéke Tájvédelmi Körzet

-          Vértesi Tájvédelmi Körzet

Tanulmányaitokból emlékezhettek rá, hogy országos védelem alatt áll a nemzeti park, a tájvédelmi körzet és a természetvédelmi terület. Egy más fajta, de manapság sok vihart is kavaró védelem alatt állnak a Natura 2000 területek, melyek a madárvédelmi vagy az élőhelyvédelmi uniós irányelv hatálya alá tartoznak. És persze minden településen lehetnek helyi védettségű területek.

A korábbi tájvédelmi körzetek közül a főváros és így a táborunk helyszínének közelében három tájvédelmi körzet található és több természetvédelmi terület. Ezeket kicsit részletesebben is bemutatjuk.

Budai Tájvédelmi Körzet

A Budai Tájvédelmi Körzetet 1978-ban hozták létre, területe kicsit több mint 10 ezer hektár.

A Budai Tájvédelmi Körzet, a "főváros tüdeje", a Budapestet északnyugatról övező, erdővel borított hegyvonulatot foglalja magába. A távolról nézve kopár vidék valójában rendkívül gazdag természetes sziklakert. Alapkőzete a középső-triász dolomit, mely a Budai-hegység legidősebb ismert kőzete. A Budai-hegység jellegzetes lerakódása a forrásmészkő, ami lukacsos szerkezetű. Ennek a kőzetnek köszönhetjük a felszín alatt rejtőző, jelenleg 160 nyilvántartott barlangot. A legkiterjedtebb barlangrendszerek a Rózsadomb felszíne alatt húzódnak. A térség barlangjai közül 12 fokozottan védett, a nagyközönség számára jelenleg csak a Pál-völgyi-barlang és a Szemlőhegyi-barlang kiépített részei látogathatók. A budai Vár-barlang üregeit a középkorban pincékké alakították. Egy kisebb része ma is látogatható.

Az itt kialakult száraz gyepekben több olyan növényfaj él, melyekkel csak a Kárpát-medencében esetleg csak a Budai-hegységben találkozhatunk. Ezeknek a virágoknak sokszor a neve is utal arra, hogy bennszülött (ún. endemikus) fajról van szó, ilyenek pl. a magyar gurgolya, a budai imolabudai nyúlfarkfű, vagy a budai berkenye. A pilisi len világon egyetlen termőhelye a Szénás-hegycsoport. A hegylábi lösztakaró pusztagyepeinek értékes növényei a törpe mandula és a macskahere. Az állatvilág fajokban igen gazdag. A gyeptársulások jellegzetessége a hosszúlábú hangya, a fűrészlábú szöcske és az eurázsiai réti sáska. A gerinces fauna értékes faja a pannon gyík és a haragos sikló, mely a kirándulók által okozott zavarás miatt a kipusztulás szélére került. A madarak közül az utóbbi években terjedt el a fekete harkály és a holló. A barlangokban és a sziklahasadékokban ritka denevérfajok élnek.

Budai hegység kiránduló övezet. Legkedveltebb kirándulóhelyei a János-hegy, a Budakeszi vadaspark, a Hárshegy környéke már a 19. sz. végi útikalauzokban is szerepelnek. A mai Normafához előszeretettel kirándultak a korabeli művészek. Az 1927-ig itt állt, felerészt villámsújtotta bükkóriás alatt egy ilyen alkalommal Schodelnéa kor ünnepelt dívája elénekelte Norma áriáját így született a "Normafa" név.

Fokozottan védett területei:

-          Remete-hegy fokozottan védett terület. A Remete-hegy fehér, nagy tisztaságú dachsteini mészkő tömegébe vágódott Remete-szurdok oldalában megfigyelhető a kőzet. A szurdokban található barlangokban a kutatók páratlan régészeti és őslénytani leletanyagot találtak. A Remete-barlangból többek között hófajd, barlangi oroszlán, barlangi medve és barlangi hiéna csontmaradványai kerültek elő. A Remete-hegy védett növényei az apró nőszirom, a fürtös homokliliom, a magyar lednek és az ősszel virágzó vetővirág.

-          Szénás-hegyek területének európai viszonylatban is egyedülálló természetvédelmi értékét az Európa Tanács 1995-ben Európa Diplomával ismerte el. A vidék alapkőzete, a triászkori dolomit igen változatos, gerincekkel, völgyekkel tagolt felszínt képez, amelyen üdébb és szárazabb tölgyerdők, karszt-bokorerdők, sztyepplejtők és sziklagyepek mozaikja jött létre. A területen közel 50 védett növényfaj található, közülük számos növényfaj csak dolomiton és csak hazánkban fordul elő. Lásd a már említett pilisi lent.

-          A Vöröspocsolyás-hát, a Nagy-kopasz és a Meszes-hegy térsége: A Nagy-kopasz 559 m magas csúcsa a Budai-hegység legmagasabb pontja. A főként mészkő felszínt helyenként változatos, völgyekkel és gerincekkel tagolt dolomit hegyek váltják fel. A Fekete-hegyeknek és a Meszes-hegynek a jégkorszakok óta fennmaradt illatos törpecserjéje a henye boroszlán.

Amekkora előny a főváros számára a Budai Tájvédelmi Körzet közelsége, ugyanakkora veszély is ez. A főváros és a települések fokozatos terjeszkedése, a hegység beépítése, a javuló közlekedési feltételek, a növekvő autós turizmussal együtt járó zavaró hatások könyörtelenül teszik tönkre a védett értékeket. Ilyen hatású volt a védetté nyilvánítást megelőzően a hatvanas évek jellemzője: a kiskert mozgalom. Elhanyagolt gyümölcsösöket, kopárokat, de olykor erdőterületeket is felparcelláztak, kiosztottak, ezeken pedig minden tilalom ellenére a bódételeptől a lakótelepig mindent építettek. Hasonló mozgalom volt afenyvesítés. A Kis- és Nagyszénásra telepített fenyvesek a pilisi len létét veszélyeztették. A néhány éve megkezdett fenyőgyérítési kísérlet eredményei kedvezőek. A vadgazdálkodási célból túlzott létszámban tartott vadállomány az erdőgazdálkodás és a természetvédelem számára is érzékeny károkat okoz.

A térséget 1955-től parkerdő, melynek látogatottság ma eléri a 130 ezer fő/napot is. Munkaszüneti napokon ez, a közkedvelt kirándulóhelyekre koncentrálódik. A fokozott igénybevétel taposásban, nagy mennyiségű hulladék, megrongált parkerdei létesítmények hátrahagyásában nyilvánul meg. Jelentős károkat okoz a tereplovaglás, motorozás és kerékpározás.

Gödöllői Tájvédelmi Körzet

A közel 12 ezer hektárnyi területen már Mátyás király idején vadaskert volt, sőt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király a gödöllői kastélyt és tágabb környékét kapta koronázási ajándékul a magyar kormánytól. Ezért nem művelték meg, ezért nem törték fel a vadaskert körüli földeket. A fővároshoz közel eső terület évszázadokon át a hatalom birtokosainak pihenő- és vadászterülete volt, még az elmúlt időszakban is az állami vezetőknek volt fenntartva.

A védett területek Gödöllőtől keletre találhatók. A Gödöllői-dombság északnyugat–délkelet irányú dombvidék, mely kelet–nyugati vízválasztóként működik, innen nyugatra a Dunába, míg keletre aTiszába torkolnak a vízfolyások.

löszdombság igen változatos felszíni formákat mutat – meredek domboldalak és mély szűk völgyek, máshol széles völgyek által elválasztott lapos dombhátak, homokos, pusztai élőhelyek és mocsaras, lápos völgyek jellemzik. Az egyes területek tájoltsága is igen változatos, egyaránt előfordulnak nagy kiterjedésű északi kitettségű domboldalak és szélesebb kelet-nyugati völgyek, valamint észak-déli irányú dombsorok és északra nyitott szűk, hűvös völgyek. Ennek a párját ritkító változatosságnak köszönhetően a dombvidék igen változatos élőhelyi adottságokkal rendelkezik.

A melegebb domboldalak és völgyek jellegzetes és ritka erdőtársulása a melegkedvelő hársas-tölgyes, aljnövényzetében ritka orchideafajokkalpiros gólyaorralvarjúhájjal, sarlós gamandorral, tavasszal pedig több száz tő tavaszi hériccsel. A fátlan oldalak, a völgyek és a homokhátak jellemző növényzete a homokpusztai gyep. A dombvidék délkeleti részén melegkedvelő tölgyes erdőfoltok mellett lápos, tocsogósrétekégerlápok húzódnak. A mocsárrétjeken sárga nőszirom virágzik. Kimagaslóan értékes nagyvadállomány – őzszarvasvaddisznó – mellett a területen vadmacskavidranyuszt, és nyest is él. Értékes madárvilága is, gyakori költőfaj a gyurgyalag, a fekete harkály, a zöld küllő, de jégmadárdarázsölyvkabasólyom is költ, és kerecsent is látni a területen.

A terület egyik legjellegzetesebb kultúrtörténeti értéke a Gödöllői királyi kastély. A kastélyt és a hozzátartozó épületegyüttest az 1740-es években építtette Grassalkovich Antal (1694–1771), Mária Terézia bizalmasa, Mayerhoffer András tervei alapján. A kettős U-alak hét szárnyának építése több szakaszban történt. A díszterem a középső rész utcai frontján van, a terem alapterülete 170 négyzetméter. A déli szárnyban istálló és szénapadlás kapott helyet, az északi szárnyban pedig római katolikus templom. A kastély bővítését fia Grassalkovich Antal (1734–1794) folytatta, színházterem létesült kettős páholysorral és kitűnő színpadtechnikával. Ez Magyarország egyetlen rekonstruált barokk színháza. Unokája, Grassalkovich Antal (1771–1841) nevéhez fűződik az északi oldal utolsó szárnya, az újnarancsház megépítése és a franciakert tájképi kertté való alakítása. Halálával kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így a leányági örökösök egy belga banknak adták el.

A kastélynak sok illusztris vendége volt. Járt itt többek között 1751-ben Mária Terézia is. Windisch-Grätz hercegnek 1849-ben itt volt a főhadiszállása. 1849április 6-i győztes isaszegi csata után márKossuth Lajosék ünnepeltek itt. A kastély második fénykorát, az Osztrák-Magyar Monarchia idején élte. A magyar állam megvásárolta, majd 1867-től királyi pihenő rezidenciává alakították, enteriőrjei ma is ezt a kort idézik. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékként kapta meg Gödöllőt és a kastélyt. Erzsébet királyné (Sissi) távol a bécsi etikettől, tavasszal és ősszel pihent itt, férje Ferenc József gyakran elkísérte.

1920-tól a kastély Horthy Miklós pihenőhelyévé vált. A második világháború után a szovjet katonák raktárnak és istállónak használták. Az 1944-ben a berendezés nagy részét elszállították, illetve helyben elpusztították. Az északi szárnyak végén a Honvédelmi Minisztérium alakította ki raktárbázisát. A műemlékké nyilvánított kastély épületében szociális otthon is működött. A felújítási munkák 1985-ben kezdődtek. Az épületben ma múzeum működik, a kastély jelentős rendezvényközpont is.

Ócsai Tájvédelmi Körzet

Az Ócsai Tájvédelmi Körzet területe mintegy 3,5 ezer hektár, melynek közel fele fokozottan védett. A Tájvédelmi Körzetet 1975-ben hozták létre a Duna völgye és a homokterületek közé ékelődő, mély fekvésű láprétek és láperdők növény- és állattani ritkaságainak megőrzésére.

A terület a Duna-Tisza köze hajdani kiterjedt lápterület egyik utolsó ékes maradványfoltja. Botanikai és állattani ritkaságait, értékeit a 19. századi lecsapolások eredménytelensége miatt fennmaradt állandó vízjárásnak köszönheti. Területének egészére jellemző a mozaikosság, vagyis a nyílt vizek, nádasokrétekerdőksztyepprétek váltakozása, és az ennek megfelelően váltakozó emberi tevékenységek nyomai.

Nyílt vízfelületet már csak kevés helyen található, elsősorban a régi vízfolyások helyén. Partjaikat széles sávban övezik a hínáros, nádas tocsogók, amelyekben még mindig megtalálható a ma már ritka lápi csalán és lápi békabuzogány. Távolabb magassásos, turjános területek, majd pedig a jellegzetes lápréti társulások, az ún. csátés láprétek következnek. A környéken lakók évszázadokon át kitermelték a láp értékes fűtőanyagát, a tőzeget, mégis területük csak a környékbeli mezőgazdasági földek terjedésével és modern vízrendezésével fogyatkozott meg vészesen, ezért többségük ma már szigorúan védett.

A szárazabb helyeken megjelenik a kékperjés láprét, amelynek megmaradását éppen ember biztosítja, hiszen területeit gyorsan elfoglalná a rekettyefűz, ha a rétgazdálkodás, a rendszeres kaszálás ezt meg nem akadályozná. Ezeken az üde réteken még mindig több orchideafaj él, és itt vár boldogabb időkre a terület értékes jégkori maradványfaja a csengettyűvirág.

A ritka és értékes magyar kőrissel elegyes égerláp társulásokban az időszakos vízborítás miatt az égerek támasztógyökér-rendszert növesztettek (lábas éger). A magasabb térszínen megjelenik az ökológiai fejlődési sor végső eleme a tölgy-szil-kőris ligeterdő, melyek gyepszintje jellegzetesen hegyvidéki fajoknak is otthont ad (árnyékvirágkapotnyaksárga árvacsalán).

Gazdag a terület állatvilága is. A terület viszonylagos zavartalansága elsősorban a madárvilágnak kedvez, de például a talajban élő ízeltlábúak egy négyzetméterre eső példányszáma az országban itt a legmagasabb. Az ócsai Öregturjánon még mindig él a ritka kis gyékénybagoly lepke, valamint a jégkor utáni időkből itt felejtődött, és Magyarországon csak itt élő ezüstsávos szénalepke. A területen megszokott látvány a mocsári teknős, de él még itt a lápvilág igen ritka halfaja a lápi póc, és a szintén reliktum elevenszülő gyík. Értékes madárfaunájának legbecsesebb tagjai a hamvas rétihéja, a nagy póling, a haris, a szalakóta, a réti tücsökmadár, a kék vércse, a kabasólyom, és a bölömbika.

Tanösvényei:

-          Selyem-réti tanösvény (láperdő élővilágát mutatja be az ócsai Nagy-erdőben)

-          Tanösvény a Turjánban (a kiszáradó láprétek, a magaskórós és zsombékos területek, valamint a nyílt vizű Turján élővilágát mutatja be)

-          Ócsai madárvárta (Ramsari egyezmény

 alá tartozó madárvilágot mutatja be)

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban 32, kisebb-nagyobb kiterjedésű természetvédelmi terület is elhelyezkedik:

-     Adonyi TT -     Martonvásári Kastélypark TT
-     Alcsúti Arborétum TT -     Magyarország Földrajzi Középpontja TT
-     Belsőbárándi tátorjános TT -     Pál-völgyi-barlang Felszíne TT
-     Budakalászi Kemotaxonómiai BotanikuskertTT -     Pákozdi ingókövek TT
-     Botanikuskert TT (Fűvészkert) -     Peregi Parkerdő TT
-     Ceglédi-rét TT -     Rácalmási-szigetek TT
-     Csévharaszti Borókás TT -     Rétszilasi-tavak TT
-     Dabasi Turjános TT -     Sas-hegy TT
-     Dinnyési Fertő TT -     Székesfehérvári Homokbánya TT
-     Dunaalmási Kőfejtők TT -     Szemlő-hegyi-barlang Felszíne TT
-     Érdi Kakukk-hegy TT -     Szentendrei Rózsa Termőhelye TT
-     Fóti Somlyó TT -     Tatai Kálvária-domb TT
-     Gellért-hegy TT -     Turai Legelő TT
-     Gödöllői Királyi Kastélypark TT -     Vácrátóti Arborétum TT
-     Háros-szigeti Ártéri Erdő -     Velencei Madárrezervátum TT
-     Jókai-kertTT -     Vértesszőlősi Előembertelep TT

Táborunk közelében ezek közül a következők találhatók:

Budapesti Botanikuskert Természetvédelmi Terület (Fűvészkert)

Budapest, VIII. kerületében található 3 hektáros park kezelője az Eötvös Lóránt Tudományegyetem, mely jelentős botanikai, dendrológiai tudománytörténeti és oktatási értéket képvisel. Műemléki, kerttörténeti szempontból is indokolt a védelme.

A Pázmány Péter alapította Nagyszombati Egyetem 1770-ben létrehozott füvészkertjének növényei 1775-ben - az egyetem Budára telepítésével - átmenetileg Wintner Jakab (a kémia és a botanika első tanára, a füvészkert létre hozója) saját kertjében kapnak helyet.

A botanikus kert jelenlegi helyét 1847-ben foglalja el a 10 hektáros pesti első angolkert megvásárlása révén. Területe a később kialakított úthálózat, majd - beépítések miatt csökkent mintegy 3 hektárra. A füvészkert új helyén már a magyar dendrológiai tájképi kertkialakítás elvei szerint - valószínűleg Pollack Mihály tervei alapján létesült. Ma mintegy 6500 növényfajt és változatot tartalmaz.

A kert növényanyaga ma hat csoportba sorolható:

-        Rendszertani bemutató - a Soó-féle fejlődéstani rendszerben mintegy 1000 fajt mutat be.

-        Üvegházak - a trópusi és szubtrópusi növényekből körülbelül 3-4000 fajt ismertet.

-        Arborétum - a kert legidősebb és legértékesebb része , amely jelenleg mintegy 800 fa- és cserjefajt őriz.

-        Növényföldrajzi csoportokban bemutatható alpesi kert, a Kárpátok és a Kaukázus növényvilága, az Alföld, a Dunántúl, az Északi-középhegység, valamint a Mecsek jellemző növénytársulásai.

-        Mezőgazdasági növénycsoport - a legfontosabb élelmiszeripari, kertészeti, ipari és gyógynövényeket mutatja be.

-        Biológiai csoportok - a szaporodás különböző formáit, elterjedést érzékeltetik.

Részben itt játszódik a Pál utcai fiúk, Molnár Ferenc híres regénye.

Gellért-hegy Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás a Gellért-hegy geológiaibotanikaizoológiai és tájképi értékeinek megóvását, a fokozottan védett Iván-barlang és a forrásbarlangok felszíni védőterületeinek biztosítását célozza. A Gellért-hegy fővárosunk idegenforgalmának frekventált helyszíne. Az egyedülálló panoráma, a felüdülést, pihenést biztosító zöldterület milliós nagyságrendű látogatót vonz ide az év minden szakaszában.

A sasbércszerű rög ma nagyrészt parkosított, azonban a hajdani növényzet maradványai is fellelhetők. Egyedül itt él a sárgás habszegfű hazánkban. A hegy oldalában nyílik a sziklakápolnává alakított, fokozottan védett Szent-István barlang.

Háros-szigeti Ártéri Erdő Természetvédelmi Terület

1993-ban nyilvánították védetté, mivel eredeti vagy ehhez közelálló ártéri erdők napjainkban ugyancsak megfogyatkoztak nagy folyóink mentén. Ez a mindössze 56 hektáros védett terület a Duna fővárosi szakaszának jobb partján, a Budafok és Nagytétény közötti pleisztocén terasz előterében fekszik. A Háros-sziget ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a folyó 1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták.

A Duna áradásaival gyakran elöntött, buja növényzetű "szigetek" a botanikai felmérés az alacsony és a magas ártér szukcessziójának teljes sorozatát tárta fel. Növénytani ritkaságai közül kiemelhető az őshonos, védett ligeti szőlő előfordulása. A vadszőlő-függönyök alkotta emeletes élőhelyek gazdag ízeltlábú faunának adnak otthont. Ezen élőhelyekről két - eddig hazánkban nem ismert - rovarfaj (ugróvillás) egyedeit találták meg a zoológusok. Az ártéri erdő több fokozottan védett (fekete gólya, nagy kócsag, kerecsen, barna kánya) és száznál is több védett madárnak biztosít zavartalan fészkelő- és vonuló helyet.

Jókai-kert Természetvédelmi Terület

Jókai Mór a kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg1853-ban a Svábhegyen lévő telket a rajta álló házzal együtt. A későbbiek során kertje folyamatosan gazdagodott az utazásai során szerzett növényekkel. Jókai a területet borító sűrű bozót helyébe szőlőt és gyümölcsfákat telepített. A gyakori erős szél ellen hársat, juharféléket, szilt, barkócát (berkenyét), vadgesztenyét, diót ültetett, a ház körül kisebb díszparkot alakított ki. A svábhegyi családi ház kertjében zajló szüretek a magyar művészeti élet nagy eseményei voltak, a korabeli szellemi élet egyik központja alakult itt ki.

Az író halála után a kert fokozatosan leromlott. 1978-ban kezdték meg a rekonstrukciót, elsődlegesen a természetvédelmi nevelés és oktatás céljait szolgálva. (Táborunkhoz legközelebb fekvő TT.) Hogy a kert újra méltó legyen megálmodójához, Jókai szellemében állították helyre. Gyümölcsfákat ültettek, rózsakertet és szőlőlugast létesítettek, a szélfogó erdősávokat felújították és az agresszívan terjeszkedő növényfajokat eltávolították. A Nemzeti Park a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel összefogva Jókai korát és a kert természeti értékeit bemutató információs táblák, madárodúk és madáritatók kerültek kihelyezésre.

A Jókai-kert 1975 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, 2007 óta pedig védett történeti kert. Jelenleg az alábbi intézményeknek ad otthont:

-        Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

-        Petőfi Irodalmi Múzeum - Jókai Emlékszoba

-        Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

-        Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár

Pál-völgyi-barlang FelszíneTermészetvédelmi Terület

A barlangot és az akkor ismert kiterjedésének megfelelő 1 hektáros felszínt már 1944-ben védetté nyilvánították. 1972 óta áll a természetvédelem szerveinek kezelésében és 1982 óta hazánk egyik fokozottan védett barlangja.

Felfedezői, Scholtz Pál Kornél és Bagyura János 1904. június 23-án jutottak be a Pál-völgyi kőfejtőből nyíló bejáraton. 1904 és 1910 között az első kutatók kb. 1200 métert tártak fel a barlangból. A Pannónia Turista Egyesület 1919-ben alakult barlangkutató csoportja a barlang legszebb részét látogathatóvá tette. 1927-ben az első közös Német-Magyar barlangkutató konferencia alkalmából villanyvilágítást vezettek be a kiépített részekbe. A háború alatt a barlang hosszú ideig gazdátlan volt, ez időből származnak a kiépített szakaszt ma is csúfító rongálások. 1980-tól a Barlangot a Bekey Imre Gábor barlangkutató csoport kutatja, munkájuk eredménye, hogy a Pál-völgyi barlang járatainak ismert hossza meghaladja a 12 km-t.

A Pál-völgyi barlang a Budai hegység legtöbb barlangjához hasonlóan hévizes üregrendszer. A mélyből a repedések mentén feltörő melegvizek oldva a mészkövet, óriási barlangrendszert hoztak létre. A Duna bevágódása és a Budai hegység folyamatos kiemelkedése miatt a barlang járatai szárazzá váltak. A hévizes oldásformák és ásványkiválások mellett megjelentek a felszínről beszivárgó csapadékvíz hatására a cseppkövek, cseppköves -felületekA Pál-völgyi barlangból ma kb. 500 méter látogatható. A barlangot magába rejtő kőfejtő impozáns sziklafalaiban még több kisebb-nagyobb üreg bejárata látható. A bányaudvar parkosított, rövid sétára kiválóan alkalmas.

A barlangban áttelelő állatfajok között a denevérek öt fajjal képviseltetik magukat.

A Pál-völgyi-, és a Szemlő-hegy-barlangnál is veszélyforrásként jelentkezik a felszíni terület nagyfokú beépítése, ennek következtében a beszivárgási felületek csökkenése és a közmű-meghibásodás okozta szennyezés. A több éve életbe léptetett - természetvédelmi és építkezési hatóság által közösen kidolgozott - intézkedés - rendszer a barlangok fölött teljes építési tilalmat, közvetlen környezetben pedig erőteljes korlátozásokat, ill. speciális műszaki követelményeket ír elő.

Sas-hegy Természetvédelmi Terület

A Budapest, XI. kerületében található területet 1957-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Tanács.

"A budai hegyek egyik legérdekesebb életközösségét a Sas-hegyen találjuk, bár messziről kopár sziklás képet mutat, amelyen csak itt-ott zöldell egy-egy árva feketefenyő vagy orgonabokor. De ez csak a látszat, amellyel csak a felületes szemlélő elégszik meg, közelebbi vizsgálattal kiderül, hogy Budapest egyik legérdekesebb élőhelye, amelyhez hasonlót Visegrádtól az Al-Dunáig nem találunk."  (Dr. Pénzes Antal)

Érdekes geológiai jelenségeivel értékes, szinte egyedülálló élővilágával, csaknem egyenrangú értéke, a területének beépítetlensége a főváros szívében. Az érdeklődő természetbarát ma kiépített körutakon tekintheti meg a látnivalókat és gyönyörködhet a csodálatos panorámában. A kelenföldi lapályból kiemelkedő "sasbérc" csúcsa 259 m magasságban van a tengerszint felett. A hegy morfológiáját, növény- és állatvilágának jellemzőit, fajgazdagságát döntően a hegytömeg alapkőzetének (dolomit) sajátosságai határozzák meg. Ez kb. 180-200 millió évvel ezelőtt, a Kárpát-medence területén hömpölygő ún., Triász-tenger mészvázú állatainak maradványaiból keletkezett. A későbbi kéregmozgások hozták létre magát a hegyet, s emelték a felszín fölé. Az ekkori vulkáni tevékenységek, elsősorban a feltörő hőforrások sok jellegzetes változást okoztak az alapkőzetben. Sok helyütt kovával itatták át a kőzetet, így jött létre a "tűzköves dolomit", néhol igen vastag rétegben csapódtak ki az oldott fémsók (elsősorbanvaslimonit telérek) és festették barnára a kőzetrepedések mentén a sziklákat.

Különleges alakulatai a Sas-hegynek az un. "kőszálak" (Beethoven-, Medve-szikla), melyek kovával átitatott, így a környező kőzetnél jóval keményebb sziklatömbök. Ennél fogva sokkal jobban ellenálltak az eróziónak, így nyerték meglepő alakjukat.

A sas-hegyi élővilág kialakulásában különleges jelentőségű a dolomit alapkőzet. A déli lejtők a jégkorszakok előtti és közötti melegkorokból származó növényeket (magyar gurgolya, István király szegfűje, sadler imola, csikófark, stb.), a hűvös sziklás északi lejtők pedig havasi, északi jellegű fajokat (budai nyúlfarkfű) mentettek át a jégkorszakból napjainkba. Ezeken kívül is sok ritka és védett növényfaj él itt. Néhány igen értékes faj a következő: apró nőszirom, tavaszi hérics, leánykökörcsin, tarka és bíboros kosbor, heverő naprózsa, borzas vértő, sárga kövirózsa, stb.

Faunisztikai szempontból a Sas-hegy sziklás kúpjai és kopár háborítatlan lejtői a legértékesebbek. A legnagyobb ritkaságok és a legértékesebb fajok itt találhatók. Különösen gazdag az ízeltlábú fauna, - ezek közül kiemelkedő jelentőségű a lepkék és a pókok igen fajgazdag csoportja -, de megtalálható itt a ma már igen ritka ájtatos manó és fűrészeslábú szöcske is. Itt él a fokozottan védett haragos sikló és apannongyík is. A hegylábon található sűrű bozótos cserjés számos madárfaj fészkelő- illetve táplálkozóhelye.

Szemlő-hegyi-barlangTermészetvédelmi Terület

1930 őszén kőfejtés közben bukkantak rá a Szemlő-hegyi-barlangra. A felfedezők Kessler Hubert, Futó András és Sebős Károly, egy meredek kürtőn lejutva közelítették meg a járatokat. A barlang ma ismert hossza 2,2 km.

1986-ban átadásra került a barlanghoz kapcsolódó kezelőépület és kb. 300 méternyi kiépített és kivilágított járat. Így már az utcáról betérő látogatók is megismerhették a földalatti csodák világát.

Szemlő-hegyi-barlang a Pál-völgyi-barlanghoz hasonlóan hévizes eredetű. Falait dúsan borítják a melegvízből kivált képződmények: borsókövek karfiolra emlékeztető formák. A barlang egy szakaszán 1991 óta terápiás kezelés folyik. A barlang tiszta levegője és a magas páratartalom elősegíti az asztmás betegek gyógyulását.

A fogadóépület fölötti terület szépen parkosított, sétautakkal, pihenőkkel ellátott. Legmagasabb pontján található a Barlangkutató Emlékkert, mely a barlangban elhunyt kutatóknak állít emléket.

Tanösvények a Nemzeti Parkban

A Nemzeti Park alapvető feladata az ismeretterjesztés, a természet megszeretetése kicsikkel és nagyokkal. Ennek jó eszköze a tanösvények kialakítása. Számos tanösvény található itt is, ezek közül említünk itt néhányat:

-        Jági tanösvény

-        Nagy-Szénás tanösvény

-        Selyem-réti tanösvény

-        Tanösvény a Turjánban

-        Kékbegy tanösvény

-        Sóvirág tanösvény

-        Földtani tanösvény

-        Haraszt-hegyi tanösvény

-        Sas-hegy tanösvény

-        Fóti-Somlyó tanösvény

 

És kettő a legértékesebb növényritkaságok közül: a magyarföldi husáng és a pilisi len

image002

magyarföldi husáng Magyarország ritka, fokozottan védett növényfaja. Az ernyősvirágzatúak rendjébe, a zellerfélék családjába, a husáng nemzetségbe tartozó kétszikű növényfaj. A magyarföldi husángpreglaciális pannóniai reliktum-endemizmus, kizárólag a Kárpát-medencében, négy hazai és két, jelenlegi határainkon kívüli termőhelyen fordul elő.

magyarföldi husáng virágzó-termésérlelő példányai 1,5–2 m magasra nőnek, száruk erőteljes, hengeres, a szár felső harmadában rendszerint sok ágra bomló. A virágok ernyőben állnak, színük sárga, az ernyők átmérője általában 7–9 cm. A nem virágzó egyedek tőleveleinek hossza 40–70 cm lehet. Az egész növény az zellerfélékre jellemzőenillóolajat tartalmaz.

A faj jelenleg 6 előfordulási helyéről ismert: Pilisben Pilisszántó felett (a legnagyobb populáció, kb. 3000 tő); Gerecsében, a Nagy-Pisznicén; a BörzsönybenNagymaros felett; Bükkben, a Bél-kőn,Bélapátfalva felett és Erdélyben, a Tordai-hasadékban illetve a Tornai-karszt szlovákiai oldalán.

A fajt Kitaibel Pál fedezte fel a 17.-18. század fordulóján első lelőhelyén, a Pilishegy délkeleti sziklaélén, Pilisszántó felett. Másodikként a Tordai-hasadék populációja került felfedezésre.

magyarföldi husáng (preglaciális reliktum lévén) kedveli a száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy andezit alapkőzetű termőhelyeket, illetőleg csak ilyen helyeken fordul elő. Az ismert előfordulási helyein a Börzsöny kivételével (ahol is andeziten él) mindenhol mészkövön tenyészik. Legtöbbször sziklagyepekben, csekély záródású sziklaerdőkben, sziklacserjésekben fordul elő. A nagyobb árnyékot nem bírja.

A szaporodás-képesség eléréséhez rendszerint több éves fejlődésére van szükség. Ez az időszak 3 évet tesz ki. Virágzási ideje június-július, a termések július végére-augusztusra érnek be. A magyarföldihusáng fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

image004

pilisi len, vagy dolomitlen a len nemzetségbe tartozó évelőnövényfaj. Egy Pilisszentiván környéki, kb. 10 hektárnyiterületnyi dolomittörmelékes sziklagyepen endemikus faj, 1000-es nagyságrendben élnek egyedei. Reliktum faj.

10–20 cm magasra növő törpecserje, tövén sűrű, meddőtőrózsával. A belső tőlevelek keskenyek, ék vagy lapát formájúak. A száron kevés visszásan szálas-lándzsás, szórt állású levél nő. Május-június környékén virágzik. Rovarokporozzák be, de önbeporzásra is képes. Sárga, nagyméretűvirágai a száron kettesével, hatosával ülnek.

Borbás Vince 1897-ben írta le ezt a fajt. Jelenleg Magyarországon fokozottan védett növényfaj. Feltalálási helyén, a Budai Tájvédelmi Körzet Szénás-hegycsoportjában kb. 10 hektáron mintegy 1000 példány él a növényből. Az állomány stabilnak tekinthető. Először 1934-ben intézkedtek a terület védelméről, 1951-ben már szigorú védelem alatt állt. 1979-től a Berni Konvenció hatálya alá is esik. A pilisi len fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

tegyot-tedot címkék

{component index.php?option=com_fjrelated&view=fjrelated&layout=blog&Ittemid=3849}

Népszerű címkék

Nem találhatók címkék.

Együttműködő Partnereink

 Térképeket a rendezvényre a Cartographia kft.-t biztosítja.

Köszönjük támogatásukat.

logo ketsoros300btssz logo 25pemesz_logoPest Megyei Szabadidősport Szövetségntp logopmgyia logoPest Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítványdiaksport_logo.jpglogo-mob-slogen-2.pngiynf_logo.pnggolding_logo_hosszu.jpgKarpatok_cmyk.jpgEGT_NCTA.jpgnea-01.jpg