Sötét este van. Vihar. És nagyon fáradt vagyok. Csak a töredékét tudom leírni a rengeteg dolognak, ami történt és azt is csak címszavakban. Tegnap délig vártam a szél enyhülésére, aztán nekivágtam a gátnak. A vége küzdelmes volt, 1.5 m-es interferáló hullámokban. Ez nem fog menni 15 km hosszan a constancai gátnál. Ide csel kell.

És tényleg csak röviden: Constancában végre  – Tulcea óta először – tudtam vásárolni kaját, szereztem ingyenfuvart a gáton túlra, szállást a parton, ma átvittek a gáton, délre. Szembefordult a szél, megismertem a környék rejtelmeit, eveztem zátonyokon, megjöttek a sziklás partok, viharba keveredtem, de megúsztam, a sátorral szemben egy hajóroncs, hadgyakorlat van és ágyúznak a nyílt tengeren. Ja, és filózni kell mi legyen, mert annyira változékony, viharos az idő, hogy ezzel a sebességgel csak karácsonyra érek Isztambulba.

Read more: http://kajakkaleuropakorul.hu/?p=650