Keresés

huenfrderu

A PUSZTAMARÓTI VÉRBÜKK HITELES LEGENDÁJA ZRÍNYIS MÓDRA

Valahol a Gerecse szívében, Tárnoktól csupán ötven kilométerre áll egy vénségesen vén fa a Marót–hegyi Sólyomfészek bejáratánál.

Ez a fa akkora, hogy hétszer is megpróbáltuk, mégis mindig hét hetedikes bakancsos kellett ahhoz, hogy karjukkal körbeérjék.

Télen ezüstösen csillog a fehér hóban, nyáron sötétvörös leveleivel tűnik ki a sötétzöld fenyők közül. Még érdekesebb, hogy úgy tűnik, vastag törzse két külön részből forrt egybe, és a gyökerektől két méter magasban most is kettéválik. Így él a fa több mint kétszáz esztendeje.

A legenda, melyet az itt táborozó tárnoki úttörők évtizedek óta ismernek és terjesztenek, azt az időt idézi, amikor az ország észak-keleti csücskében, Monokon Kossuth apánk megszületett.

Ha érdekel benneteket, fogadjátok szeretettel a vérbükk történetét!

Akkoriban ezen a helyen néhány szegény favágó élt csupán családjával. Kis házikóikban szerényen és tisztességesen éldegéltek abból, amit az erdő adott számukra. Nem vágtak ki egyetlen fát, nem öltek meg egyetlen vadat, nem téptek le egy szál virágot sem feleslegesen. Szerették és óvták az erdőt, hiszen tudták, hogy úgy, mint az itt élő vadaknak, nekik is ez az otthonuk.

A legöregebb embernek volt egy kis unokája. Ő volt a legszebb szőke lány, aki valaha az erdőket és a mezőket járta. Szépségét csak kedvessége múlta felül. Szerette is mindenki, aki ismerte. Volt még egy különleges tulajdonsága. Ha énekelni kezdett, az erdő állatai meglátogatták őt. Ismerte a környék szarvasait, őzeit, hegyi kecskéit, vaddisznóit, nem beszélve a környék mókusairól, madarairól.

A Kis-Gerecse tetején a gazdag esztergomi püspökök már évszázadokkal előbb kivágatták a legszebb fákat, kibányásztatták a Nagy-Pisznice gyönyörű vörös köveit, s ezekből hatalmas palotát építtettek a maguk számára.

A fényűző palotában sokan végeztek szolgálatot. A leggonoszabb volt közöttük a nagyravágyó, kövér szakácsnő. Volt ennek egy olyan szép szál barnaszemű fia, hogy még a napsugár is hanyatt esett, ha kora reggel meglátta a pataknál, ahol kedvenc helyéről az erdő állatait nézegette. Anyja azt szerette volna, ha fia Esztergomba megy tanulni, a papi hivatást választja. Persze kettőn áll a vásár! A fiú húzta, halasztotta az utazás idejét. Sokkal jobban szeretett a gyönyörű bükkök és tölgyek között sétálgatni, ismerkedni az állatok szokásaival. El is határozta, ha nagykorú lesz, erdésznek áll, és védeni fogja az erdőt és vadjait.

Történt egyszer, hogy a püspök vendégei tiszteletére nagy vadászatot rendezett. A gonosz szakácsnő már előre dörzsölte a tenyerét, mennyi sok nyulat, fácánt, őzet és szarvast süthet-főzhet az elejtett állatokból. A vadászok már több tucat fácánt és nyulat puskavégre kaptak, sőt már a kedves őzekből is vérbe fagyasztottak párat. A Gerecse csodálatos szarvasaiból viszont még nem sikerült megölniük egyet sem.

Nem is volt ez csoda, hiszen az aranyhajú lány amint meghallotta a puskaropogást, énekelni kezdett. Hangjára az erdő legszebb szarvasai azonnal hozzá siettek. Ő a két hegy közötti Vízválasztónál próbálta elrejteni agancsos barátait.

Nagyapja közben keresésére indult, de nehezen akadt gyönyörű unokája nyomára. Mikor a vadászok hangos lármájukkal leértek a Vízválasztóhoz, a legszebb szarvasbika nem bírta tovább a rejtőzködést, és kiugrott a bokorból. A vadászok célba vették, de a lány a vad elé állt, így majdnem őt lőtték meg. Épp időben ért oda nagyapó, és testével felfogta a kislány elől a golyót. Azonnal meghalt, hiszen a szívét járta át a gyilkos golyó.

Szánták-bánták tettüket a szórakozásból vadászgató vendégek, de már nem tudták bűnüket helyrehozni. A püspök, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, felfogadta házába az árva lányt szolgálónak. Ő jót akart tenni, de nem számolt a gonosz szakácsnővel, aki bizony rosszul bánt vele, és mindenkivel cselédlánynak szólíttatta. Gúnyolták is naphosszat, míg egyszer meg nem pillantotta a barnaszemű fiút. Ahogy egymásra néztek, azonnal érezték, hogy eljött számukra életük nagy szerelme. A fiú ettől kezdve nem tűrte, hogy gúnyolják, és még anyjával is szembeszállt kedvese védelmében.

Ha tehették, kiszöktek az erdőbe, és kéz a kézben sétálgattak. Boldogan mutatták meg egymásnak a környék természeti szépségeit.

Több se kellett a gonosz asszonynak. Elterjesztette, hogy boszorkány került közéjük, mert a szőke lány varázslatos énekével az állatokkal beszélget, és az ő fiát is megbabonázta. A fiú a boszorkány kedvéért már nem akar papnak tanulni! Az emberek még tódítottak is a hallottakon. Mire mindenki hozzátett valamit, már valamennyien szívesen a máglyára vetették volna a szegény árva lányt.

A püspök nem tudott semmiről, mert ebben az időben éppen Esztergomban járt. Pedig ő ismerte a törvényt, és nem engedte volna üldözni, megölni a lányt. A felbőszített szolgálókkal és vadászokkal a szakácsnő a szerelmes fiatalok nyomába eredt. A szőke lány éppen szülőhelyét, az egyik pusztamaróti kunyhót és a környező lápot akarta megmutatni szerelmének, amikor üldözői bekerítették őket. Látták, hogy nincs reményük a menekülésre, hiszen a felbőszült emberek a lány halálát akarták. A fiú menekülhetett volna, de ő szerelmével maradt. Az erdő állatai gyűrűbe fogták őket, és ezzel pár percig időt nyertek. A lánynak eszébe jutott, amit nagyapja a Gerecse szelleméről mesélt. Akarni kell nagyon valamit, és a szellem segít rajtunk!

A két fiatal összekapaszkodott, és egy gyönyörű kéttörzsű fává változott. Mikor ezt meglátta a gonosz asszony, átkot mondott a lányra. Azt kívánta, hogy minden éjjel szálljon ki a fából, és cselédlányként bolyongjon a környéken hajnalig. Az átok fogott, de hirtelen olyan erős forgószél támadt, hogy a gonosz öregasszonyt befújta a maróti lápba. Amíg a sok hínár elnyelte, átváltozott csúf boszorkánnyá. A láp alján van azóta is, és soha nem szabadul ki saját gonoszsága mocsarából.

A szerelmesek gyönyörű fája ma is él, egészséges, és jól látható, hogy két emberből alakult át vérbükké. A kis szőke cselédlány napközben a fában boldogan és békességben él párjával. Esténként az átok hatására kilép a fából, és a maróti tábortól a Vízválasztóig hol itt, hol ott tűnik fel. Időnként belátogat a régi temetőbe is megnézni a sírhantot, ahol nagyapja nyugszik.

Mire reggel a táborban az első gyermek kinyitná szemét, visszalép a fába kedveséhez, és együtt szemlélik, miképp óvják, szeretik az ő erdejüket a jelenkor gyermekei, fiataljai, felnőttjei.

A legenda eddig tartott, és ha nem hiszel benne, gyere el velünk egy éjszakai bátorságpróbára! Ha elég bátor vagy, megláthatod, hogy a bajba jutott gyermekeknek a cselédlány szelleme mindig segít megtalálni a helyes utat. Ezért van, hogy még a legijedősebbek is teljesíthetik a próbát.

A szájhagyományok krónikása:

Várhelyi Mária

  1. kép: A TFSZ pusztamaróti emlékművénél
  2. kép: A Kis-Gerecse hegyoldala tavaszi virágpompában

Népszerű címkék

Nem találhatók címkék.

Együttműködő Partnereink

 Térképeket a rendezvényre a Cartographia kft.-t biztosítja.

Köszönjük támogatásukat.

logo ketsoros300btssz logo 25pemesz_logoPest Megyei Szabadidősport Szövetségntp logopmgyia logoPest Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítványdiaksport_logo.jpglogo-mob-slogen-2.pngiynf_logo.pnggolding_logo_hosszu.jpgKarpatok_cmyk.jpgEGT_NCTA.jpgnea-01.jpg